Elgondolkodott már valaha arról, hogy egyes nagyszülők milyen szoros kapcsolatot tartanak az unokáikkal és mások nem? Ez nem rejtély. A kutatás feltárta a titkokat, de még mindig sok nagyszülő számára ismeretlen.
Merril Silverstein és Vern L. Bengtson többek között megvizsgálta azt a fogalmat, amelyet "generációk közötti szolidaritásnak" neveznek, és hat tényezőt azonosítottak, amelyek befolyásolják ezt a "szolidaritást". Míg ezek közül néhány tényező túl van a kontrollunkon, mások nem.
Ez az információ nem valószínű, hogy segítene azoknak a nagyszülőknek, akik kapcsolatba kerültek unokáikkal, vagy azokkal, akik mélyen beleszóltak a családi konfliktusokra, amelyek orvosi kezelésre szorulhatnak. De a többiek számára ez az információ létfontosságú lehet.
1. Fizikai közelség
Nem meglepő, hogy a földrajzi közelség a nagyszülők és az unokák szoros kapcsolatának egyik legerősebb előjelzője. Ez a tényező bizonyos nagyszülők irányítása alatt állhat, bár egyesek bizonyítani tudják, hogy hajlandóak lépni az unokáikhoz. Más tényezők, például a nagyszülők egészségügyi és pénzügyi helyzete, tényezők lehetnek, ha korlátozzák az utazást. A földrajzi távolság nem feltétlenül fontos azoknak a nagyszülőknek, akik megfelelőek, egészségesek és pénzügyileg képesek megfizetni a gyakori utazások költségeit az unokák meglátogatásához.
Bár a nagyszülők egyetértenek abban, hogy nincs helyettesítő személyes kapcsolat, a technológia megkönnyítette a kapcsolatot az unokákkal a mérföldeken keresztül.
Sok nagyszülő naponta meglátogatja unokáikat FaceTime, Skype vagy más video chat platformon keresztül. Az idősebb unokák szeretik a szeretetteljes szöveges üzeneteket, amennyiben nem túl gyakoriak. A Facebook és más közösségi oldalak is jó kapcsolatot tartanak a tween, a tinédzser és a fiatal felnőtt unokákkal.
A lényeg az, hogy a szerető nagyszülők megtalálják a módját a híd távolságának.
2. Kapcsolatfelvétel gyakorisága
A nagyszülők, akik állandó kapcsolatban állnak unokáikkal, szorosabb kapcsolatokkal rendelkeznek, de a fizikai távolság nem az egyetlen akadály a kapcsolatba. A szülői válás általában drasztikus hatást gyakorol az unokák és a nagyszülők közötti kapcsolatfelvételre. Gyakran kapcsolatba kerül a felügyeleti szülő és szülei között, és nőtt az unokáikkal való kapcsolat is. De a nem felügyelő szülő szülei gyakran találkoznak az unokáikkal való kapcsolatukkal, ami jelentősen csökkent. Mivel a nők még mindig gyakrabban részesülnek őrizetben, mint a férfiak, az anyák nagyszülei nagyrészt fokozottabb kapcsolatban állnak unokáikkal a válás után, míg az apai nagyszülők kisebb szerepet játszanak. Természetesen több apák győztesek, a közös felügyelet pedig egyre nő. Talán a jövőben a válás nem érinti a nagyszülő-unokahúgi kapcsolatot olyan radikálisan, mint amilyet ma gyakran tesz.
3. A nagyszülők funkciója a családon belül
Amikor a nagyszülők gyermekgondozást nyújtanak az unokáknak, vagy tényleges vagy helyettesítő szülőkké válnak az unokáiknak, akkor az átlagosnál nagyobb lehetőségük van kötni.
Sok nagyszülő, akik teljesítik ezeket a szerepeket, azonban azt kívánják, hogy "szabályos" nagyszülők legyenek, nem pedig a szülői cipők feltöltését. A kutatások azt is mutatják, hogy a nagyszülők rendszeres jelenléte a közelséghez vezet, nem pedig az elvégzendő funkciókhoz. Függetlenül attól, hogy nagyszülõ vagy, aki az unokákért felelõs, vagy egy "hûvös" nagyszülõ, aki elsõsorban velük játszik, közel lehet az unokáihoz.
4. A normálitás koncepciója
Azok a családok, amelyek erőteljes kapcsolatot várnak a generációk között, nagyobb valószínűséggel élik meg velük. Ez azért van, mert a családtagok korai életkorban tanítanak, hogy a családtagok megosztják kötelezettségeiket.
Ezek a kötelezettségek magukban foglalhatják a gyermekek és az idősek gondozását, a pénzügyi támogatást és a feladatok általános megosztását. És a segítség mindkét irányba folyik - a fiataloktól a régiig, az öregtől a fiatalig. Az ilyen típusú kultúrájú családok nagyobb eséllyel bizonyítják az erős nagyszülők-unokák kötvényeit, mint a családok, ahol az egyéniség és a függetlenség az értékek listáján túljut. Az ilyen családok olyan gyakorlatokat is elfogadnak, amelyek megtartják a kiterjesztett családokat.
5. Érzelmi ragasztás
Bár a nagyszülők és az unokák gyakran jelentik a kölcsönös közelséget, a nagyszülők nagyobb fokú közelséget jelenthetnek, mint a fiatalabb generáció. Ez természetes. Amikor a családok a lehető legjobban dolgoznak, a gyermekek legközelebb állnak szüleikhez és testvéreikhez. A nagyszülők általában elfoglalják második körüket vagy az érzelmi közelség második szintjét. Ahogy a gyermekek nőnek, köreik kibővülnek, és társaik létfontosságúak számukra. A nagyszülők tovább elmozdulhatnak.
A nagyszülők viszont gyakran a zsugorodó körökben élnek, mivel társaik és idősebb rokonaik meghalnak, elmozdulnak vagy súlyos egészségügyi problémákkal szenvednek. Gyermekeik és unokáik eljuthatnak nagyobb élethelyzetbe, nem kisebbek. Az azonban fontos, hogy a nagyszülők, akik fejlesztenek korai érzelmi kötéseket az unokákkal, meg fogják találni, hogy ezek a kötvények tartósak. Az ilyen kötvények általában túlélik az évek átjárását és a sok változást, amelyet mindkét nemzedék átmegy.
A kutatások azt is mutatják, hogy a középső generáció létfontosságú a közelség meghatározásában. Amikor a nagyszülők és felnőtt gyermekei szorosak, az unokákkal való közelség természetes és könnyű.
6. Az Értékek Konszenzusának elérése
A gyermekek gyakran kapják meg a korai értékeket a szülők és a nagyszülők közül. Ahogy érlelődnek, azonban nagyobb valószínűséggel nőnek saját értékrendjük. A családok a legközelebb vannak, ha megosztják az értékeket, de néhány család valaha is teljesen egyetért. A kutatók azt mondják, hogy generációs hézag alakul ki olykor, amikor a fiatalabb generációk megtalálják az idősebb generációkat, akiknek nincs társadalmi toleranciája, és még a képmutatásra is hajlamosak. A nagyszülők nem hagyhatják el az értékeket és a normákat, de a hajlandóság hallgatni a fiatalabb generáció hosszú utat. A nagyszülőknek pedig ügyelniük kell arra, hogy gyakorolják azt, amit prédikálnak.
Összegezve
Bár ezek a hat tényező befolyásolja a nagyszülő-unokája közelségét, a nagyszülők magatartása a legfontosabb tényező. A kutatások azt mutatják, hogy a nagyszülők iránti szeretet nem épül be a nagyszülős-unokái között. Más szavakkal, az unokák nem értékelik automatikusan nagyszüleiket. Ehelyett megtanulják értékelni az egyéni nagyszüleiket és a szerepüket. Az önálló vagy nem kapcsolódó nagyszülők valószínűleg nem találnak becsületbeli helyet a családi körben. Másrészről, a nagyszülők, akik a családi drámák megteremtésében és a konfliktusok felkeltésében gyarapodnak, valószínűleg nem értékelik a családtagokat sem. Mindent egybevetve a nagyszülő, aki eltökélt szándéka, hogy erős és tartós kapcsolatot építsen ki az unokákkal, akiknek a legvalószínűbb, hogy sikeresek lesznek.